6.fejezet - Bizonytalanság

- Elég! - szóltam az élet kegyetlen játéka közbe. Nem tűrhettem,hogy egyre több és több ember haljon meg. - Fiúk! Figyeljetek rám!

- Jön Harold szent szövege - forgatta a szemeit Louis. Teljesen ki volt kelve magából. Igazából már egyikünk sem volt az igazi, azt sem tudtuk, van-e egyáltalán olyan.

- Haha! - grimaszoltam. - Szóval - kezdtem bele a mondatba.

- Hány órás lesz? - ásított bunkó módon Lou. Figyelmen kívül hagytam a pofátlanságát. Ha jobban belegondolok, ő mindig is elég goromba volt velem. Mi ketten sosem tudtunk együttműködni, hiába alkották meg az újságok Larry Stylinsont. Színjáték volt az egész. A kamerák előtt mindig mosolyogni kellett, egy-két kínkeserves ölelés is történt, de mikor magunkra maradtunk, még csak egymáshoz sem szóltunk. Hidegek és távolságtartóak voltunk egymással szemben, de a reflektorfényben kitűnően eljátszottuk, hogy mi vagyunk a világon a legjobb haverok.

- A gyilkos célja eddig elég egyértelmű! - dobolt a padlón lábával idegesen Liam. - A barátnőinkre hajt!

- Csakhogy azok kifogytak - meredt maga elé Zayn, mintha csak egy ócska porcelánbaba készletről diskurálnánk, nem hús-vér nőkről.

- Pontosítanék! - most mindenki Lou felé kapta a fejét. - A gyilkos valószínűleg azokat a lányokat veszi célba, akik szoros kapcsolatban állnak velünk! - magyarázta. - Hiszen Harry és Emma még csak randizni készültek, Niall csak udvarolt Antoniának, a recepciós lány pedig csak egyszer csókolta meg Zaynt.

- Honnan veszed, hogy a recepciós lány is meghalt? - dermedt le Niall, Louis pedig a szájára tapasztotta a kezeit. Elszólta magát. Ebben a percben megdőlt a bizalom fogalma. Bár nem kedveltem Lout, de mégis úgy gondoltam, nem ártana nekem. Most viszont még az is megfordult a fejemben, hogy ő a gyilkos. Innentől már nem voltak barátok, és mindig figyelned kellett, ki van a hátad mögött.

- Eleanor kapott egy levelet a gyilkostól, amiben mellékelve volt annak a lánynak a képe, akivel Zayn smárolt a hotelban. Csakhogy volt még két másik kép is a borítékban. Egy farkasokról, a másik pedig a lány széttépett testéről. Egy cetli is volt benne, amin azt írta a gyilkos, hogy Eleanor lesz a következő!

- Szóval nem puszta megérzésből akartad elküldeni másik földrészre! - szorítottam ökölbe a kezemet.

- Nem - válaszolt rezzenéstelen arccal.

- Szemét! - ugrott rá Liam Louisra.

- Liam! Állj már le! - kiabált Niall. - Mivel lett volna jobb, ha elmondja?

- Te még őt véded? - rázta le Liam magáról Niallt, amikor az leakarta szedni Louról.

- Ha elmondja, akkor együtt kitalálhattunk volna valami biztonságosabb módszert Eleanor védelmére! Akkor talán rájöttünk volna, mi a gyilkos célja, és nem hal meg a többi lány! Ha elmondja, akkor Danielle még élne! - próbált túlordítani fájdalmán Liam.

- És azt hiszed, ezzel az okolással most már bármin változtatni tudsz? - vigyorgott keserűen Lou, és szívem szerint most én is behúztam volna neki egyet. - Azt hiszed, hogyha rám kened az egészet, akkor nem lesz lelkiismeret furdalásod, amiért...

Liam ismét nekiugrott Louisnak, én pedig csak néztem, ahogy beveri a képét. Meg sem fordult a fejemben, hogy megakadályozzam.

- Nyugodjatok már le! - ezúttal Zayn fogta le Liamet, ő pedig erősebbnek bizonyult. - Harold! Nem segítenél? - nézett rám hitetlenül Zayn, én pedig megráztam a fejemet. - Elárulnátok, mire jó az, hogy itt ölitek egymást?

- Engedj már el! - ordította Liam kétségbeesetten, mikor Zayn megszorította a kezét, és nem mutatta annak jelét, hogy mostanában elengedni készül.

- Attól valaki feltámad, hogy szétveritek egymás képét? - folytatta Zayn, mit sem ügyelve Liamre. - Inkább beszéljük meg higgadtan, felnőttek módjára ezt a dolgot!

- Ilyen emberekkel ez lehetetlen - jegyeztem meg halkan. - Nem célzás volt! - tettem hozzá, és Louis felé sandítottam.

- Fogd már be, taknyos! Te vagy a legkisebb, és mégis azt hiszed, tiéd a világ! Pont te osztod itt az észt?

- Valaki kérte a véleményedet? - a szemeim már villámokat szórtak.

- Pontosan erről beszélek! - válaszolt Lou. Sosem bírta, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. Egy perc alatt hatalmas hangzavar támadt, Liam visított a fájdalomtól, én és Louis egymásnak feszülve, lökdösődve vitatkoztunk, Niall pedig mindenkit békíteni és csitítani próbált.

- A rohadt életbe, csend legyen már! - Zayn eddig sosem látott arcát mutatta. Mindenki kussba maradt és leült a helyére.

- Ez fájt! - nézegette a karját Liam, ahol Zayn ujjainak nyoma látszott.

- Leszarom! - Zayn szemeiből dőlt a harag és az idegesség. A csendes fiú most oroszlán módjára ordított. Mivel ő volt a legerősebb a csapatból, vele ritkán mertünk kikezdeni. Most is csak azért nem bírt el Liammel, mert keze még mindig gyenge és érzékeny volt a hegek miatt.

- Ott tartottunk, hogy a gyilkos a hozzánk közel álló lányokat öli meg - vázolta fel a helyzetet békés hangon Niall, mintha csak a vasárnapi ebédről beszélgetnénk. Ezúttal mindenki magában mérgelődve hallgatta a beszélgetést, mintha mi sem történt volna. De valami megváltozott a pár perccel ezelőtti vitában. Mindenki érzelmei felszínre törtek, és eddigi képmutató barátságunk darabokra tört.

- Gondolkodjatok! - a szó még mindig Niallnél volt. Legszívesebben közbeszóltam volna, hogy 'Már aki tud!', de nem volt értelme újabb balhét kirobbantani. Inkább meghúztam magam. - Van még olyan lány, akivel szoros kapcsolatban álltok, és esetleg veszélyben lehet? - mindenki magába roskadt, de szinte biztos voltam benne, hogy senki sem lányok nevein töpreng.

- Dina! - nyögte végül fájdalmasan Zayn, majd arcát kezeibe temette.

Mindenki összenézett, egy olyan ponthoz érkeztünk, ami mindenkit érintett. Dina mindannyiunk jó barátjává vált az elmúlt két évben.

- Muszáj lesz összefognunk - fintorgott Louis.