3.fejezet - Lángoló szerelem

- Harold! Húzz már ki a fürdőből! - dörömböltek a fiúk idegesen az ajtón.

- Pillanat! - szóltam vissza.

- Fél órával ezelőtt is ezt mondtad! - csattant fel Niall.

- Te inkább egyél! - mosolyogtam a tükörképemet pásztázva.

- Nem rossz ötlet! - halottam a halk választ, a hang távolodott a konyha irányába. Igen, Niall mindig Niall marad.

- Harold! - Louis már igazán dühös volt rám, úgyhogy elfordítottam a kulcsot a zárban és kiléptem a folyosóra, mielőtt letépte volna a fejemet. Őt viselték meg a legjobban az elmúlt napok eseményei. Már Allie halála is padlóra küldte, hisz nagyon jóban voltak. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy ő talált rá Zaynre, amikor az felvágta az ereit. És Zayn további öngyilkossági kísérleteiről ne is beszéljünk. Lout lassan már ki sem lehetett rángatni a kórházból. Persze mi, többiek is gyakran látogattuk, de mi beletörődtünk, hogy az élet megy tovább. Ő viszont a múltban ragadt.

Ráadásnak valami érthetetlen oknál fogva vissza költöztek Eleanorral a régi házunkba, ahol már csak én, Liam és Niall lakunk, hiszen Zaynéknek és Louiséknak már saját lakásuk van. Most újra sokan lettünk, és újra tumultus keletkezett mindenhol.

- Végre! - emelte a plafonra szemeit.

- Nehogy fenn akadjanak! - próbáltam elviccelni a dolgot.

- Jézus! Mi ez a bűz, ami belőled árad?

- Parfümnek hívják! - magyaráztam diplomatikusan.

- Khmm... Ez már sok lesz! - fogta be az orrát Liam nevetve.

- Átöltözzek? - harapdáltam az alsó ajkamat.

-Elkésel! - kocogtatta meg Li karórája számlapját.

- A francba! - majd sietős léptekkel a kocsimhoz mentem.

- Sok szerencsét, Rómeó! - intett utánam mosolyogva Liam. Lou csak komoran támasztotta a fürdőszoba ajtófélfáját.

Beindítottam a motort. A nap már éppen lemenőben volt, lomhán és álmosan esett alá az épület rengetegnek. Mintha meglőtték volna, és most lassan vérezne el az égbolton, festői szépségű nyomokat hagyva maga után, és intve a holdnak, hogy ügyeljen a városra éjjel.

Hosszú idő után végre randira készültem. Méghozzá nem is akárkivel! Emma Alreddel, a gyönyörű táncosnővel, aki a More Than This klipjében, amit a banda második szülinapjára forgattunk le, a barátnőmet alakította. Akkor nem tudtam igazán megismerni, hiszen keményen kellett dolgozni a videoklipen, a rajongók nagy örömére. De most, két hónappal később vettem a bátorságot, és elhívtam vacsorázni.

Befordultam az étterem parkolójába, Emma kocsija már ott állt. Boldogan siettem a bejárat felé. Az étterem ajtaja nyitva volt, ahogy beléptem becsukódott mögöttem. Két oldalt mécsesekből volt kirakva egy út. Elindultam, a jelzett irány felvitt az emeletre. Furcsálltam,hogy rajtunk kívül senki nincs a vendéglőben, és a félhomály sem volt szokványos, de gondoltam ez Emma műve.

A gyertyák egy szépen megterített asztalhoz vittek, amin már sorakoztak a különböző ételek. Körülötte két szék volt csak,az egyiken Emma ült, a székhez kötözve, szája leragasztva. Hosszú, fehér ruhája lelógott a földre, a mécsesek lángja belekapott, majd pirosan tüzelve felfelé kezdtek szaladni. A szövet gyorsan fogyott, a tűz pedig a lány bőrét kóstolgatta. Emma nyögni próbált, a bőre lángolni kezdett, szép lassan levált a húsáról.

Észbe kaptam és a mosdóba rohantam, de hiába nyitottam meg a csapokat, azokból nem folyt víz. Leszaladtam a földszintre, és megkerestem a konyhát. Kihalt volt és üres, víz sehol. Valaki kiöntötte az ásványvizet a palackokból, csupán a flakonok maradtak ott üresen, a földre hajítva.

A bejárati ajtóhoz rohantam, zárva volt, hiába rángattam teljes erőmből.

Az emeletről torz, hangos sikolyféle hallatszott, tudtam, már késő. Hiába mentem már fel, csak égett hús szagát, és egy porrá égett emberi testet találtam. A gyönyörű nőből már szinte semmi sem maradt. Az emléke parázslott az agyamban, és örökre beégette magát.

A félelem pánikká alakult bennem, szabadulni akartam a gyilkos helyről. Nem tudtam egy légtérben maradni a kínzó váddal, hogy nem segíthettem rajta.

Az asztalon heverő sütemények felé sandítottam, melyet elnyomott egy ember halálának illata. Hányingerem volt az egésztől...

A tányéromon egy szalvéta hevert. Rajta írás. Közelebb léptem az asztalhoz,és elolvastam.

"Lángol a szerelem benned? Vigyázz, meg ne égessen!"

Undorítónak tartottam a sorokat.

Ott álltam egy puccos étteremben, öltönyben, és vártam a csodát. Vártam, hogy felébredjek. Vártam, hogy besétáljon az ajtón valaki, és bejelentse: Ez a kész átverés show! Vártam valami életszerűre. De nem jött. Csak az ajtó csapódott ki, a friss oxigén hatására pedig a parázs ismét felizzott.

***

- Liam! Ugye rendbe jön? - ölelt át Dina.

- Nyugodj meg! Elhiszem, hogy megvisel ez az egész, hisz te vagy az egyik legjobb barátja! - biztattam a lelkiekben összetört lányt. Mindig csodáltam, hogy így kitart Zayn mellett, még akkor is, amikor a fiúnak mocskos nőügyei vannak. Szemébe néztem, amiből szinte ömlött a fájdalom.

- Nem akarom elveszíteni! - gördült le egy könnycsepp Dina arcán.

- Hé-hé-hé! - töröltem le óvatosan. - Erre ne is gondolj! Rendbe fog jönni! - tagoltan ejtettem ki a szavakat. Mindenkinek rossz ez a helyzet. Engem is rémálmok kísérnek, mióta Zayn megpróbált leugrani az ablakból. Csak egy hajszálon, egy szakadásban lévő hajszálon múlt, hogy vissza tudtam rántani. És ő ezért a hála legkisebb fokát sem mutatja.

Dina elengedett,majd az üvegablakhoz lépett, ami elválasztott minket Zayn kórtermétől.

- Az én vállamon sírta ki magát minden csalódásnál, az én vicceimen nevetett a legtöbbet. És most itt fekszik. Még csak be sem mehetek hozzá, mert csak a hozzátartozók és a banda látogathatják. Tudod milyen érzés ez? - támasztotta homlokát a hideg üvegnek. A helyébe képzeltem magam. Tudtam, milyen lehet, jobban, mint sejtette.

***

- Vigyázz magadra! Szeretlek! - öleltem magamhoz Eleanort, mert tudtam, most egy ideig ezt nem tehetem meg.

- Én is! - bújt hozzám, mint egy kiscica.

- És ugye tudod, hogy nem üzenhetsz! Semmilyen jel nem érkezhet a holléted felől! - magyaráztam neki el ezredszerre.

- Tudom, tudom - forgatta a szemeit.

- Ez nem vicc! - fogtam az arcát a kezeim közé, és megkomorítottam a hangom.

Még egyszer, utoljára megcsókoltam és megöleltem. Majd néztem a távolodó karcsú, női alakot, amint felszáll a magángépre. A szívem belesajdult a gondolatba, hogy elutazik. De ez volt az egyetlen esély arra, hogy megmentsem, nehogy ő legyen a gyilkos következő áldozata.

A repülő felszállt, majd egyre kisebb, és távolibb lett szememnek. Végül a felhők végleg eltakarták.

Hosszú percekig csak ott álltam, és néztem az eget. Fogalmam sem volt, mi lesz, hogy lesz ezután.

- Menjünk! - csendült fel egy hang a hátam mögül.

- Zayn! - perdültem meg, és odarohantam hozzá. - De hogy? - néztem végig rajta. A szeme alatt monokli, a keze be volt kötve, és kék foltok húzódtak a karján. Ahol Liam megfogta...

- Nem hagyhattalak egyedül egy ilyen nehéz pillanatban! - kacsintott rám, és pacsira tartotta az egészséges kezét. Belecsaptam.

Aztán visszatért El hiánya, visszafészkelődött az elmémbe, és nem volt hajlandó onnan kimozdulni. Megborzongtam, a bőröm tiszta libabőr lett. Valami megváltozott.