- Harold! Húzz már ki a
fürdőből! - dörömböltek a fiúk idegesen az ajtón.
- Pillanat! - szóltam
vissza.
- Fél órával ezelőtt
is ezt mondtad! - csattant fel Niall.
- Te inkább egyél! -
mosolyogtam a tükörképemet pásztázva.
- Nem rossz ötlet! -
halottam a halk választ, a hang távolodott a konyha irányába.
Igen, Niall mindig Niall marad.
- Harold! - Louis már
igazán dühös volt rám, úgyhogy elfordítottam a kulcsot a zárban
és kiléptem a folyosóra, mielőtt letépte volna a fejemet. Őt
viselték meg a legjobban az elmúlt napok eseményei. Már Allie
halála is padlóra küldte, hisz nagyon jóban voltak. Erre csak
rátett egy lapáttal, hogy ő talált rá Zaynre, amikor az felvágta
az ereit. És Zayn további öngyilkossági kísérleteiről ne is
beszéljünk. Lout lassan már ki sem lehetett rángatni a kórházból.
Persze mi, többiek is gyakran látogattuk, de mi beletörődtünk,
hogy az élet megy tovább. Ő viszont a múltban ragadt.
Ráadásnak valami
érthetetlen oknál fogva vissza költöztek Eleanorral a régi
házunkba, ahol már csak én, Liam és Niall lakunk, hiszen
Zaynéknek és Louiséknak már saját lakásuk van. Most újra sokan
lettünk, és újra tumultus keletkezett mindenhol.
- Végre! - emelte a
plafonra szemeit.
- Nehogy fenn akadjanak!
- próbáltam elviccelni a dolgot.
- Jézus! Mi ez a bűz,
ami belőled árad?
- Parfümnek hívják! -
magyaráztam diplomatikusan.
- Khmm... Ez már sok
lesz! - fogta be az orrát Liam nevetve.
- Átöltözzek? -
harapdáltam az alsó ajkamat.
-Elkésel! - kocogtatta
meg Li karórája számlapját.
- A francba! - majd
sietős léptekkel a kocsimhoz mentem.
- Sok szerencsét, Rómeó!
- intett utánam mosolyogva Liam. Lou csak komoran támasztotta a
fürdőszoba ajtófélfáját.
Beindítottam a motort. A
nap már éppen lemenőben volt, lomhán és álmosan esett alá az
épület rengetegnek. Mintha meglőtték volna, és most lassan
vérezne el az égbolton, festői szépségű nyomokat hagyva maga
után, és intve a holdnak, hogy ügyeljen a városra éjjel.
Hosszú idő után végre
randira készültem. Méghozzá nem is akárkivel! Emma Alreddel, a
gyönyörű táncosnővel, aki a More Than This klipjében, amit a
banda második szülinapjára forgattunk le, a barátnőmet
alakította. Akkor nem tudtam igazán megismerni, hiszen keményen
kellett dolgozni a videoklipen, a rajongók nagy örömére. De most,
két hónappal később vettem a bátorságot, és elhívtam
vacsorázni.
Befordultam az étterem
parkolójába, Emma kocsija már ott állt. Boldogan siettem a
bejárat felé. Az étterem ajtaja nyitva volt, ahogy beléptem
becsukódott mögöttem. Két oldalt mécsesekből volt kirakva egy
út. Elindultam, a jelzett irány felvitt az emeletre.
Furcsálltam,hogy rajtunk kívül senki nincs a vendéglőben, és a
félhomály sem volt szokványos, de gondoltam ez Emma műve.
A gyertyák egy szépen
megterített asztalhoz vittek, amin már sorakoztak a különböző
ételek. Körülötte két szék volt csak,az egyiken Emma ült, a
székhez kötözve, szája leragasztva. Hosszú, fehér ruhája
lelógott a földre, a mécsesek lángja belekapott, majd pirosan
tüzelve felfelé kezdtek szaladni. A szövet gyorsan fogyott, a tűz
pedig a lány bőrét kóstolgatta. Emma nyögni próbált, a bőre
lángolni kezdett, szép lassan levált a húsáról.
Észbe kaptam és a
mosdóba rohantam, de hiába nyitottam meg a csapokat, azokból nem
folyt víz. Leszaladtam a földszintre, és megkerestem a konyhát.
Kihalt volt és üres, víz sehol. Valaki kiöntötte az ásványvizet
a palackokból, csupán a flakonok maradtak ott üresen, a földre
hajítva.
A bejárati ajtóhoz
rohantam, zárva volt, hiába rángattam teljes erőmből.
Az emeletről torz,
hangos sikolyféle hallatszott, tudtam, már késő. Hiába mentem
már fel, csak égett hús szagát, és egy porrá égett emberi
testet találtam. A gyönyörű nőből már szinte semmi sem maradt.
Az emléke parázslott az agyamban, és örökre beégette magát.
A félelem pánikká
alakult bennem, szabadulni akartam a gyilkos helyről. Nem tudtam egy
légtérben maradni a kínzó váddal, hogy nem segíthettem rajta.
Az asztalon heverő
sütemények felé sandítottam, melyet elnyomott egy ember halálának
illata. Hányingerem volt az egésztől...
A tányéromon egy
szalvéta hevert. Rajta írás. Közelebb léptem az asztalhoz,és
elolvastam.
"Lángol a szerelem
benned? Vigyázz, meg ne égessen!"
Undorítónak tartottam a
sorokat.
Ott álltam egy puccos
étteremben, öltönyben, és vártam a csodát. Vártam, hogy
felébredjek. Vártam, hogy besétáljon az ajtón valaki, és
bejelentse: Ez a kész átverés show! Vártam valami életszerűre.
De nem jött. Csak az ajtó csapódott ki, a friss oxigén hatására
pedig a parázs ismét felizzott.
***
- Liam! Ugye rendbe jön?
- ölelt át Dina.
- Nyugodj meg! Elhiszem,
hogy megvisel ez az egész, hisz te vagy az egyik legjobb barátja! -
biztattam a lelkiekben összetört lányt. Mindig csodáltam, hogy
így kitart Zayn mellett, még akkor is, amikor a fiúnak mocskos
nőügyei vannak. Szemébe néztem, amiből szinte ömlött a
fájdalom.
- Nem akarom elveszíteni!
- gördült le egy könnycsepp Dina arcán.
- Hé-hé-hé! - töröltem
le óvatosan. - Erre ne is gondolj! Rendbe fog jönni! - tagoltan
ejtettem ki a szavakat. Mindenkinek rossz ez a helyzet. Engem is
rémálmok kísérnek, mióta Zayn megpróbált leugrani az ablakból.
Csak egy hajszálon, egy szakadásban lévő hajszálon múlt, hogy
vissza tudtam rántani. És ő ezért a hála legkisebb fokát sem
mutatja.
Dina elengedett,majd az
üvegablakhoz lépett, ami elválasztott minket Zayn kórtermétől.
- Az én vállamon sírta
ki magát minden csalódásnál, az én vicceimen nevetett a
legtöbbet. És most itt fekszik. Még csak be sem mehetek hozzá,
mert csak a hozzátartozók és a banda látogathatják. Tudod milyen
érzés ez? - támasztotta homlokát a hideg üvegnek. A helyébe
képzeltem magam. Tudtam, milyen lehet, jobban, mint sejtette.
***
- Vigyázz magadra!
Szeretlek! - öleltem magamhoz Eleanort, mert tudtam, most egy ideig
ezt nem tehetem meg.
- Én is! - bújt hozzám,
mint egy kiscica.
- És ugye tudod, hogy
nem üzenhetsz! Semmilyen jel nem érkezhet a holléted felől! -
magyaráztam neki el ezredszerre.
- Tudom, tudom - forgatta
a szemeit.
- Ez nem vicc! - fogtam
az arcát a kezeim közé, és megkomorítottam a hangom.
Még egyszer, utoljára
megcsókoltam és megöleltem. Majd néztem a távolodó karcsú, női
alakot, amint felszáll a magángépre. A szívem belesajdult a
gondolatba, hogy elutazik. De ez volt az egyetlen esély arra, hogy
megmentsem, nehogy ő legyen a gyilkos következő áldozata.
A repülő felszállt,
majd egyre kisebb, és távolibb lett szememnek. Végül a felhők
végleg eltakarták.
Hosszú percekig csak ott
álltam, és néztem az eget. Fogalmam sem volt, mi lesz, hogy lesz
ezután.
- Menjünk! - csendült
fel egy hang a hátam mögül.
- Zayn! - perdültem meg,
és odarohantam hozzá. - De hogy? - néztem végig rajta. A szeme
alatt monokli, a keze be volt kötve, és kék foltok húzódtak a
karján. Ahol Liam megfogta...
- Nem hagyhattalak
egyedül egy ilyen nehéz pillanatban! - kacsintott rám, és pacsira
tartotta az egészséges kezét. Belecsaptam.
Aztán visszatért El
hiánya, visszafészkelődött az elmémbe, és nem volt hajlandó
onnan kimozdulni. Megborzongtam, a bőröm tiszta libabőr lett.
Valami megváltozott.
Rohadt jól írsz! Az tetszik a legjobban, hogy mindent kifejtesz benne. Amikor Harry elindult kocsival és ment le a nap. Azt nagyon jól leírtad! Meg a többit is! :)) Imádom! De a betűtípussal még mindig bajban vagyok :\\ van hogy egy szót többször is el kell olvassak, mert nem látom. Meg amikor a Pont után nem raksz szóközt egybefolyik :\ Nem szeretnél, valami kicsit egyszerűbb betűtípust? Sokkal élvezhetőbb lenne a történet, hogyha nem kéne annyira a betűkre koncentrálni. :)) De persze te tudod! Rohadt jól írsz! *o*
VálaszTörlésén utálom a kiforgatott blogokat..de ez..hát valami fenomenális...tényleg rég nem olvastam ennyire jót és izgalmasat (Y) minden elismerésem ;) nagyon hamar elolvastam mind a 3 fejezetet és uuhh.... nem találok rá szavakat :DDD kérlek folytasd minél hamarabb mert nagyon izgatja a fantáziámat :D szóval szuper blog :)))
VálaszTörléshat ez brutalis ! ;)
VálaszTörlésnagyon jol irsz remelem sokaig fog tartani. imadok minden reszletet *.* nagyon jol fogalmazol *..*
siess a folytatassal ! ;)